A neurológia, vagy más néven ideggyógyászat az agy, a gerincvelő és a perifériás idegek betegségeivel foglalkozik. A neurológus feladata ezen betegségek diagnosztizálása és kezelése.

​

A neurológiai vizsgálat a családi és egyéni kórelőzmény pontos felvételével kezdődik. Az orvos fontos következtetéseket von le abból, hogy milyen betegségek fordultak elő a szülők és testvérek körében, milyen betegségekkel kezelték korábban a vizsgálatot kérő beteget, milyen az illető életvitele, mi a foglalkozása, stb. Az orvos kérdéseket tesz fel élvezeti szerek használatával, a szedett gyógyszerekkel, gyógyszerallergiával  kapcsolatban is. Ezt követően a beteg aktuális panaszával kapcsolatos célzott, részletes kérdések következnek. A kórelőzményi adatok felvétele után az orvos már nagy valószínűséggel sejti, hogy az idegrendszer működészavara okozza-e a panaszokat, vagy lelki problémák állnak a beteg szenvedésének hátterében.

 

A neurológus a fizikális vizsgálathoz néhány ártalmatlan eszközt (reflexkalapács, hangvilla, a bőr érzékenységét vizsgáló tárgyak, szemtükör, pupilla-lámpa, stb.) használ, hagyományos műfogásokat alkalmaz. A talált eltérések korrekt értékelése, és a kórelőzményi adatokkal történő egybevetése alapján számos betegség diagnózisa felállítható. A kórisme alátámasztásához eszközös és/vagy laboratóriumi vizsgálatokra lehet szükség.

 

A leggyakrabban használt eszközös vizsgálatok a rétegvizsgáló képalkotó eljárások (CT, MRI), és az agy valamint a környéki idegek elektromos sajátosságait elemző mérések (EEG, EMG, ENG). A laboratóriumi vizsgálatok során a vérben és az agyvízben keresünk kóros eltéréseket. A pontos diagnózis felállítását követően kerül sor a lehetséges kezelési módok megbeszélésére.

 

A leghatásosabb gyógymód mindig a szervi károsodások megelőzése, ezért a  neurológus feladatai közé tartozik a leggyakoribb betegségek rizikófaktorainak korai felfedezése, feltérképezése, az eltérések megszűntetése, ebben a munkában a háziorvos a fő szövetségesünk.